Érdekességek

Az alkoholfüggőség - a leszokás módszerei

Az alkoholfüggőség kezelése nagyon összetett, hiszen kezelni kell a megvonási tüneteket, csökkenteni kell az alkohol iránti vágyat, végül kezelni kell az alkoholizmus következtében kialakuló egyéb kórállapotokat. A kezelés végső célja a beteg alkohol iránt érzett sóvárgásának megszüntetése, a rendszeres alkoholfogyasztás leállítása, melyre alkalmas egységes séma nem létezik, mivel minden beteg esete más és más. A kiváltó okok sokszínűsége, a beteg gyógyulás iránti vágya, a családtagok és ismerősök segítő-támogató szerepe mind befolyásolja a beteg ideális kezelését.

A személyre szabott kezelés az alábbi lehetőségek kombinálásával, esetleg más kiegészítő gyógymódok alkalmazásával kerül kiválasztásra. Az alkoholizmus kezelése nem korlátozódik a gyógyszeres terápiára, legtöbbször pszichiátriai segítségre is szükség van. Kezdetben el kell érni az önmegtartóztatást vagy a kockázatmentes ivást. A súlyosan függőknél a megvonási tünetek kivédése vagy csökkentése is cél. Végül minden betegnek tartós rehabilitációs kezelésre van szüksége a fizikai és pszichés rekreáció céljából.

Toxikus alkoholmennyiség

A máj toxikus alkoholmennyiségének határa egyénenként eltérő. Általánosságban elmondható, hogy férfiaknál 40 g/nap, nőknél viszont 20 g/nap mennyiségű alkohol tartós fogyasztása is májkárosodáshoz vezet. A terápia hatásának kulcsa a beteg együttműködése. Megfelelő motiváció hiányában a visszaesés valószínűségének esélye igen nagy.

Az alkoholbeteg segítségre szorul, ez pedig nehezen képzelhető el a potenciális segítők előítéleteinek félretétele nélkül. Sajnos nemzetközi adatok szerint sem haladja meg az alkoholfüggőségből kigyógyult személyek tartós önmegtartóztatása a 10-20 százalékot. A betegek egynegyede ér el valamilyen javulást, és a betegek felénél olyan betegséglefolyás figyelhető meg, amelyre a jelenleg rendelkezésünkre álló farmakológiai és pszichoterápiás módszerek nem gyakorolnak befolyást. A különböző önsegítő civil kezdeményezésekkel is kapcsolatban álló betegek gyógyulási aránya jelentősen kedvezőbb.

A krónikus alkoholbevitel az agyi szerotoninszint csökkenését okozza. Ez a jelenség felelős részben az alkoholizmus talaján kialakult pszichés változásokért. A többek között antidepresszánsként is alkalmazott szelektív szerotonin visszavételt gátló (SSRI) gyógyszerek alkalmazása jó hatásúnak bizonyultak, különösen azokban az esetekben, amikor a beteg az alkoholt saját szorongásának, depressziós állapotának vagy pánikbetegségének csökkentésére fogyasztotta.

Leszokni nem lehet egyik napról a másikra. A terápia lényeges pontja, hogy a leszokás folyamatosan következik be, kb. 3-6 hónap alatt, ami közben az alkohol fogyasztása nem tiltott teljes mértékben. Hasonlóan jó hatásúak a monoaminoxidáz enzim bénító (MAO bénító) antidepresszáns készítmények. Hatásukat szintén egyes agyi ingerületátvivő anyagok, köztük a szerotonin szintjének emelésével fejtik ki.

A disulfiram-kezelés

Azonnali önmegtartóztatást igényel, a potenciálisan halálos mellékhatások kialakulásának veszélye miatt. A disulfiram olyan vegyület, amely habár önmaga nem toxikus, az alkohol lebomlását oly módon változtatja meg, amely az emberi szervezetre nagyon veszélyes.

Az alkohol a szervezetben sejtméregként ható acetaldehid köztitermékké alakul, mielőtt ecetsavvá, majd vízzé és szén-dioxiddá égne el. A disulfiram hatására az acetaldehid vérszintje 5-10-szer magasabb lesz, mint alkohol nélkül. A betegnél súlyos tünetek lépnek fel, például hányinger, hányás, kipirulás, a szívfrekvencia és a légzésszám jelentős emelkedése, valamint pánikreakcióhoz hasonló tünetek jelentkeznek. Az alkoholproblémákkal küzdő betegeket így a kellemetlen, hányásos rosszullétek segítenek távol tartani az alkoholtól.

A disulfiram bőr alá ültethető formában is alkalmazható, így a beteg minden egyes alkoholfogyasztásánál fellépnek a tünetek. A veszélye abban rejlik, hogy nagy mennyiségű alkohol fogyasztása mellett a jelentős toxicitással kell számolni, amely akár életveszélyes mértékig is fokozódhat. Csaknem minden esetben szükség van szorongáscsökkentő, enyhe nyugtató hatású gyógyszerek szedésére. Érdekes megfigyelés, hogy egyes magas vérnyomás elleni szerek (ACE-gátlók és calciumantagomisták) szintén csökkenthetik az alkoholfogyasztás mértékét.

A pszichoterápia is sokat segíthet

A farmakoterápia mellett legalább ugyanolyan fontosak a különböző pszichoterápiák, legyen az akár csoportterápia, családterápia vagy bármely más forma, amely az adott beteg kórelőzménye alapján hasznosnak ítélhető. Családterápiára csaknem mindig szükség van, amennyiben arra a családtagok hajlandók; leginkább akkor, amikor a beteg alkoholfogyasztásának hátterében valamilyen családi konfliktus áll.

Nem szabad lebecsülni a civil szféra szerepét, a különböző közösségek gyógyító erejét. Más, hasonló problémákkal küzdő emberrel való kapcsolattartás erősíti a gyógyulás iránti vágyat, a kölcsönös tapasztalatátadás segíthet a betegséggel való megküzdésben. A vallás is sokat segíthet: sok gyógyult beteg a javulás útján talál rá későbbi hitére, amely nagy segítséget jelenthet a gyógyulás folyamán. (Dr. Kónya Judit) http://www.webbeteg.hu

Mi történik, amikor alkoholt iszunk?

Az alkohol mindannyiunk szervezetére hat, de nem ugyanúgy reagálunk. A szervezetünkbe jutó alkohol mennyisége és az, hogy miként szívódik fel, olyan tényezőktől függ, mint hogy milyen alkoholtartalmú italt, mennyit és milyen gyorsan fogyasztottunk, mekkorák s milyen neműek vagyunk, és hogy üres gyomorra ittunk-e? Azt, hogy mennyi alkoholt tartalmaz a vérünk, a véralkoholszint értékével jellemezzük. A véralkoholszint növekszik, amikor a testünk gyorsabban vesz fel alkoholt, mint amilyen sebességgel fel tudja dolgozni.

Az alkohol bekerül a véráramba, és azzal az egész testünkben szétáramlik. Az alkohol már a száj és a nyelőcső nyálkahártyáján keresztül elkezd felszívódni. Azonban az alkohol többsége a gyomorfalon át (kb. 20%-ban) illetve a beleken keresztül (kb. 80%-ban) szívódik fel a vérbe. A felszívódás lassabban megy végbe, ha a gyomorban és a belekben étel van. Az alkohol ezután a véráram segítségével szétoszlik a testben: feloldódik a vérben, és ahogy a vér kering az erekben, bekerül és szétoszlik a test minden szövetének sejtfolyadékában.

A főbb szervek, mint például a máj, a vesék vagy a tüdő, több alkoholt szívnak fel. Egyes szervek, mint például az agy, különösen érzékenyek az alkoholra és a hozzá kapcsolódó vegyületekre, melyek negatív hatást, károsodást okozhatnak. Az alkohol felszívódása és eloszlása a testben gyorsan megtörténik – már néhány perccel azután, hogy iszunk egy pohárral, az alkohol eléri a szerveket.

A testbe jutó alkohol mintegy 90%-ától a májunk szabadul meg. A máj a test legfontosabb szerve, mely a testbe kerülő anyagokat kezeli. A test nem képes alkoholt raktározni - a máj feladata, hogy lebontsa azt. Az alkohol kémiai neve az etanol. Elsőként a májban lévő egyik enzim lebontja az etanolt acetaldehidre, melyet a test méreganyagként azonosít, ezért ezt egy másik enzim és egy glutation nevű anyag már nem mérgező ecetsavvá bontják tovább. Ez utána tovább tud bomlani széndioxiddá s vízzé, és ebben a formában már képes távozni a szervezetből. A máj egyszerre csak egy bizonyos mennyiségű alkoholt képes kezelni.

Ha túl sok alkoholt viszünk be a szervezetbe, a májban raktározott glutation elfogy, s így a mérgező acetaldehid felhalmozódik a szervezetben. Ez fejfájást és hányingert okozhat. Akár három óráig vagy még tovább is eltarthat, amíg egyetlen ital alkoholtartalma kiürül a szervezetünkből - ez függ az olyan tényezőktől, mint a testünk nagysága vagy a nemünk. Minél többet iszunk, annál hosszabb ideig tart a folyamat. Semmit nem tehetünk, hogy felgyorsítsuk az anyagcserét. Az alkohol kb. 5%-át a vesénk a vizeletbe továbbítva üríti ki szervezetünkből.

A vese egyik funkciója, hogy fenntartja a vér megfelelő összetételét. Ennek érdekében a vesék folyamatosan szűrik vérünket -naponta megközelítőleg hússzor szűrik át a testünkben keringő teljes vérmennyiséget. A szűrést követően a hasznos anyagok, mint például a proteinek és aminosavak visszaoldódnak a vérbe. A salakanyag és az egyéb felesleges anyagok nem oldódnak fel újra, hanem a vizeletbe ürülnek, és azzal távoznak a szervezetből. A vesék arról is gondoskodnak, hogy a testben lévő víz mennyisége állandó legyen.

Az alkohol egy vízhajtó hatású anyag. Ha túl sok alkoholt iszunk, a testünk végül több vizet bocsát ki, mint amennyit magába szív - ez bizonyos fokú kiszáradáshoz vezethet, melynek eredményeképp szédülés és fejfájás alakul ki. Az alkohol közel 5%-a kilégzéskor, a lélegzettel távozik a testünkből. A légzés során, a tüdőn keresztül oxigén jut a testünkbe, és távozik a fölös széndioxid. Amikor a véráramban keringő alkohol eléri a tüdőt, egy része bekerül a tüdő légzsákocskáiba és azokon keresztül az ott lévő levegőbe párolog. Ezután a kilégzéssel távozik a testből. Ez alkohol érződik a leheleten, és ezt mutatják ki a szondák is.

Az alkohol kihat az agyban lévő idegsejtekre is.

Ez azt jelenti, hogy befolyásolja a sejtek normál működését és azt, ahogy az agy kommunikál a test összes többi részével. Az agynak más és más területei irányítják a különféle folyamatokat. Az alkohol ezen területeknél sorra hatást fejt ki, és ahogy a véralkoholszint nő, úgy válnak egyre körülhatárolhatóbbá ezek a hatások. Az agykéreg az érzékszervekből származó információkat dolgozza fel, emellett ez a terület irányítja azt is, hogyan gondolkodunk, illetve az izmok mozgását is ez koordinálja. Amikor az agynak ez a területe alkohol befolyása alatt áll, hosszabb ideig tart, míg az érzékszervektől jövő információkat feldolgozzuk, emellett veszítünk a gátlásainkból, és nem is gondolkodunk annyira tisztán. A limbikus rendszer agyunk azon része, mely az emlékezetet és az érzelmeket kontrollálja. Amikor a terület alkohol hatása alatt áll, az érzelmeink felfokozódnak - például szédülni kezdünk, vidámabbá vagy épp szomorúbbá, izgatottabbá válunk - memóriánk romlik, és elfelejtünk dolgokat. A kisagy koordinálja a finomabb izommozgásokat, beleértve azoknak az izmoknak a mozgását, melyek az egyensúlyunk megtartásában segítenek. Ahogy a kisagy alkohol hatása alá kerül, mozgásunk imbolygóvá, koordinálatlanná és bizonytalanná válhat.

Az alkohol kihat az agyban lévő idegsejtekre is. Ez azt jelenti, hogy befolyásolja a sejtek normál működését és azt, ahogy az agy kommunikál a test összes többi sejtjével. Az agy különböző területei más és más folyamatokat irányítanak. Az alkohol ezen területeknél sorra hatást fejt ki, és ahogy a véralkoholszint nő, úgy válnak egyre körülhatárolhatóbbá ezek a hatások. A hipotalamusz számos funkciót irányít, köztük a szexuális vágyat és teljesítőképességet. Ahogy a terület alkohol hatása alá kerül, a szexuális vágy megnő, a teljesítmény pedig csökken. A hipotalamusz ezen kívül az agyalapi mirigy hormontermelését is koordinálja. Ezen hormonok egyike az antidiuretikus (vagyis vizelet-visszatartó) hormon, mely arra szolgál, hogy a víz felszívódjon a vesékben. Az alkohol hatására az antidiuretikus hormon termelődése csökken, ami azt eredményezi, hogy a vese több vizeletet termel. Az agytörzs az olyan automatikusan működő testi funkciókat irányítja, amilyen például a légzés, a szívritmus vagy az öntudat. Amikor az agytörzs alkohol hatása alá kerül, elálmosodunk, és függően attól, hogy mennyi alkoholt fogyasztunk, akár eszméletünket is veszthetjük. Ahogy a véralkoholszint nő, kihat a szívritmusra, a légzésre és az öntudatra is, mely súlyos esetben halált is előidézhet.

Ön tudta?

Májzsugor kialakulása esetén férfiakban nőies jegyek jelennek meg és potenciazavar alakul ki, nőkben menstruációs zavarok léphetnek fel. http://www.webbeteg.hu